Ennek az Erasmus utazásnak nagyon sok mindent köszönhetek, sokat gyakoroltam és fejlesztettem a spanyolomat és egy nagyon kedves család fogadott engem. 6 hétre mentem ki Salamancába, a Lucía de Medrano gimnáziumba, február 15-től március 30-ig.
2 fiú volt a családban, a fiatalabbik, Asier volt a partnerdiákom, aki fél évvel volt nálam fiatalabb. Egy kis faluban laktam, aminek az a neve, hogy Villamayor, nagyjából 3 kilométerre található Salamancától, ahova hétköznap sulis busszal mentem be, délután meg járni a várost meg sima busszal. A kedvenc személyem a családban az anyuka volt, Esther mivel ő volt az egyetlen másik nő rajtam kívül és így tudtam vele azonosulni, meg mindig segítőkész, kedves, és barátságos volt.
Az iskola nagyon különbözött az itthonitól, talán a napközben lévő órákat kicsit jobban meg lehetett volna szervezni, mivel nem értettem nagyon sok mindent az órákon, meg én ebben az évben az iskolámban csak nyelvet tanultok, és kicsit nehéz volt hozzászokni, hogy más fajta óráim is voltak főleg úgy, hogy nem értettem őket annyira. Összeségében egy pozitív élménynek érzem mert önállóbb lettem, megtanultam egy teljesen más országban élni és nagyon sok boldog pillanatot éltem át és tapasztalatot szereztem, úgyhogy nagyon örülök, hogy adatott egy olyan lehetőség, hogy én egy csodálatos városban tölthettem másfél hónapot.
Erdődi Sophia, 11ny/5
