Élménybeszámoló a dániai csereprogramról
2026 októberében egy hétre Dániába utaztam az AKG és a Rejsby Efterskole közötti diákcsereprogram keretében. A program célja az volt, hogy megismerjük a dán kultúrát, az iskolarendszert és hogy kapcsolatokat építsünk az ottani diákokkal. A hétköznapokat egy bentlakásos iskolában töltöttük Rejsby falujában. Az osztály, akikkel a programon részt vettünk, egy nemzetközi osztály volt, ami azt jelentette, hogy nem csak dánok, hanem sok más nemzetiségű gyerek is volt. Itt a cserepartnerem, Valdemar fogadott. Egy szobában laktam vele és a szobatársával, Ivánnal, akik mindketten nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Nekik köszönhetően már az első naptól komfortosan éreztem magam náluk.
A hét nagy részét az iskola különböző programjai töltötték ki. Voltunk A Wadden See látogatóközpontban, ami nagyon érdekes volt, ráadásul ez a tengerszakasz a UNESCO világörökség része. Itt kigyalogoltunk az apályos tengerre is, és osztrigát szedtünk, amit a bátrabbak meg is kóstoltak ott helyben. Voltunk Ribe városában is, ami Dánia legrégibb városa, és egy gyönyörű kisváros. Részt vettünk közös foglalkozásokon, sportprogramokon és olyan feladatokon is, amelyek során a magyar és az ottani diákok együtt kellett, hogy dolgozzanak. Ezek a programok, amellett, hogy érdekesek voltak, segítettek abban is, hogy jobban megismerjük egymást. A legnagyobb benyomást mégsem maga az iskola vagy a programok tették rám, hanem az ottani közösség. Bár a diákok csak augusztus óta ismerték egymást, kívülről nekem úgy tűnt, mintha egész életükben együtt nőttek volna fel. Nagyon összetartó társaság voltak, ugyanakkor minket is rögtön befogadtak. Lehet azért, mert mi voltunk nekik az első cserediákok idén, de egyből sokan próbáltak beszélgetni velünk és megismerni minket.
A hét során sok új embert megismertem, ezért minden nap akadt valami érdekes beszélgetés vagy közös program a többiekkel. Nagyon tetszett, hogy a dán diákok mennyire nyitottak voltak és hogy a bentlakásos iskola miatt a közösségben mindenki nagyon szoros kötődést alakított ki egymással. Miután kicsit beleszoktam, a hét nagyon gyorsan eltelt, és minden nap egyre jobban éreztem magam közöttük.
A hétvégén Valdemarral Koppenhágába utaztunk a családjához. Szombaton megnéztük a Christiansborg kastélyt, a Marmorkirken templomot és az Amalienborg palotát, ahol láthattuk a királyi gárda őrségváltását is. Ezután arrébb mentünk pár lépést az Operaházhoz, majd biciklivel eltekertünk Nyhavnhoz. Számomra ez volt Koppenhága legszebb része a színes, változatos épületek és a kikötő hangulata miatt. Este a Tivoli Gardensben töltöttünk egy kis időt, ahol egy haunted house-ba is bementünk. Ezután már csak sétálgattunk egy kicsit a városban, és utána mindenki hazament.
Vasárnap délelőtt megnéztük a királyi gárda felvonulását, majd Hannával és Ottóékkal felmentünk a Round Tower tetejére, ahonnan nagyon szép panoráma nyílt az egész városra. Ezután visszamentünk Valdemarékhoz ebédelni, ahol a szüleivel jókat beszélgettünk, majd elindultunk a vonathoz, hogy visszatérjünk az iskolába.
A program végére rengeteg új embert ismertem meg, és sokukkal még most is tartom a kapcsolatot. Már nagyon várom, hogy áprilisban Magyarországra látogassanak. Ugyanakkor kicsit szomorú is vagyok, mert vannak olyan emberek, akikkel kint jó barátság alakult ki, de nincs cserepartnerük, ezért nem tudom, mikor látom őket újra.
Összességében ez a csereprogram egy zseniális élmény volt számomra és köszönöm a lehetőséget. Nemcsak egy másik országot és kultúrát ismerhettem meg, hanem megtapasztalhattam azt is, milyen gyorsan lehet új barátságokat kötni. A hét során szerzett élményekre és kapcsolatokra biztosan még nagyon sokáig emlékezni fogok.
Kovács Zsombor, Dolce Vita évfolyam (9/7R)
