« Nemzetközi kapcsolatok

Digitális oktatás dán középiskolákban – Beszámoló

2016. október első hetében, a Erasmus+ program keretében látogatást tettünk két dán kisvárosi középiskolában. A látogatások célja az volt, hogy megnézzük, hogyan működik a számítógéppel segített oktatás olyan közegben, ahol ennek már több éves, évtizedes hagyománya van.

A dán közoktatás jellemzői

Dániában a középfokú oktatás a 10. évfolyamtól kezdődik, az érettségire felkészítés időszaka tehát csak 3 év. A középiskolába járó diákokat partnernek, szinte teljes mértékben felnőttnek kezelik. Az önállóságra nevelés minden általános iskolában befejeződik, középiskolában már nyoma sincs annak a segítő, óvó attitűdnek, amivel a kiskorúakat „pátyolgatják” – nemcsak Kelet-, de Nyugat-Európában is. A tapasztalatunk az volt, hogy a korai „életbe kilökés” szemlélete a dán társadalmi elvárásokból és hagyományokból következik. Az általunk látogatott iskolákban (és az elbeszélések alapján más iskolákban is) például az alábbi dolgok tükrözik ezt a szemléletet:

  • A szülőknek szinte semmi köze nincs a gyermekük iskolai létéhez, tanulmányaihoz. Nem követik az eredményeiket (nincs is rá módjuk), nincs ellenőrző, enapló, fogadóóra, szülői értekezlet. A nagy iskolai programokon természetesen részt vesznek (bálok, záró ünnepségek).
  • A tanárok nem igazán folynak bele a tanulók magánéletébe, de még a tanulmányi munkájuk irányításába sem. A legtöbb tanulási folyamat megtervezése és lebonyolítása a diákok önálló feladata. Ehhez segítséget kapnak a tanároktól, de direkt motiválást (noszogatás, büntetést ha nincs lecke…) nagyon keveset. Nem jellemzőek a dolgozatok, a feleltetés, az évközi számonkérés jegyre. A tanév (esetleg szemeszter) végi vizsgákon kell megfelelni, minden ennek van alárendelve. Tanév közben persze nagyon sok elvégzendő feladatuk van (beadandók, házi feladatok), és a munkáikat a tanárok alaposan kielemzik, javítják, megbeszélik. Nincsen igazi osztályfőnök, nincs olyan személy, aki formális szerepben segíti az egyes diákokat. Ez nem jelenti azt, hogy a tanárnak, mint szaktanárnak ne lenne jó kapcsolata a diákjaival, de ez a kapcsolat sokkal inkább szakmai, partneri kapcsolat.

A közoktatás kimenet-vezérelt, szinte csak az érettségi követelményei határozzák meg a tananyagot, nem pedig kötelező központi tantervek. Az iskola, és azon belül is a pedagógus teljes automómiával rendelkezik – a tanítási módszerek, a tartalom és az időzítés tekintetében is.

Európában Dánia fordítja költségvetésének legmagasabb arányát oktatásra (2009-ben 8,7%, Magyarország 5,1%), és mindezt a legmagasabb adók mellett teszi. Így a közoktatásban nagy pénzek vannak, az iskolák jól felszereltek, a tanárok jól keresnek és magas a presztizsük. Szinte egyáltalán nincs magániskola (középiskolai szinten), mivel ez nem tudna sokkal többet adni az állami intézményeknél. A legtehetősebb családok is állami iskolába járatják gyermekeiket.

A középiskolában tanuló 3 évfolyam nagyon homogén közeget ad, szinte egykorúnak tűnik minden gyerek. Az, hogy a kisebb korosztályok le vannak már választva erről a közegről (és hogy inkább az idősebbekhez alkalmazkodik minden és mindenki), segíti azt, hogy teljesen természetes dolog legyen az önállóság, a felnőttes munkavégzés.

Digitális oktatás

A számítógéppel támogatott oktatás már az alsó tagozaton elkezdődik. Jellemző az, hogy 3-4. osztályban az általános iskola biztosít tablet gépet a diákoknak (nem hazavitelre), majd 7-8.-os korban térnek át a laptopra. A laptop már sajátja a gyereknek, minden család meg tudja magának engedni, hogy ilyennel rendelkezzen, de ha mégsem, akkor az iskola kölcsönöz nekik. Probléma csak az utóbbi időben jelentkezett a bevándorlók nagyobb számú megjelenésével.

A laptop megléte elvárás is, középiskolában már nem tudnak dolgozni nélküle. Ha elromlik, akkor helyben próbálnak gyors segítséget adni, javítása alatt cseregépet biztosítanak. Ha a diáknál nincs készülék, a tanórán nem tud érdemi munkát végezni – és a tapasztalataink szerint a tanár sem segíti valamilyen alternatívával a munkáját. Még olyan egyszerűen megoldhatónak tűnő esetben sem, amikor a tanulócsoport Geogebra szerkesztéssel és számolással foglalkozott, a laptop nélküli diáknak pedig csak egy papír és egy ceruza kellett volna, meg egy kis tanári útmutatás. Ehelyett a diák végig egyedül ült, munkavégzés nékül az órán, a tanár nem is figyelt rá. Ezt a megfigyelt attitűdöt a tanárok szóban is megerősítették, azzal, hogy szerintük az, hogy a gép ott legyen a diáknál, az az ő dolga, senki másé.

Ugyancsak nélkülözhetetlen az állandó és jó minőségű wifi elérés, amit az iskola biztosít. A kérdésünkre, hogy mi van akkor, ha „nem megy a net”, a válasz az volt, hogy eddig ez csak egyszer fordult elő, 5 percre, és egyébként ha nincs net, akkor mindenkit hazaküldenek.

Az oktatás, a tanórák

A látogatott tanórák között voltak 45 és 90 percesek is. A frontális oktatás nem volt nagy arányú az órák többségében, viszont a nyelvórákon meglepő módon voltak egész órás nyelvtani magyarázó órák (ráadásul dán nyelven). A csoportmunka teljesen természetes volt, az osztályterem és az iskola egész területét lehetett használni egy-egy projekt elkészítéséhez. A tanulók egy adott időtartamhoz kötődve akár egy másik, szomszédos terembe is bevonulhattak. A tananyag feldolgozása is lehetett egyéni vagy csoportos feladat, egy-egy témát néha önállóan kellett megismerni. A használható/felhasználandó forrásokhoz nem mindig kaptak útmutatást, egyszerű webes keresés és Wikipédia is gyakran került elő.

A tanulók nagyon önállóak és céltudatosak voltak. Rendbontás, fecsegés nem volt jellemző, mindenben a tanár partnerei voltak (még a délutáni órákon is). Munkavégzés közben persze megjelent a Facebook, egy-két üzenetváltás, divatos ruhák a képernyőn, stb. De a kiadott időtartamhoz maximálisan igazodtak a munkavégzés során.

Digitális módszertan

A meglátogatott iskolák nem nevezhetőek digitális iskolának. Ahogy ez a fogalom valószínűleg nem is értelmezhető, az ország más iskoláiban sem. A digitális eszközök használata olyan természetessé vált, mint a kréta, a toll, a ceruza, a füzet, a tankönyv. Ez egyébként nem csak az oktatásra jellemző, hanem a közigazgatásra is. A digitális eszközhasználattal kapcsolatban nem találkoztunk átfogó koncepcióval, közösen megbeszélt eljárással, közös platformmal. Minden iskola, és azon belül minden tanár a saját elképzelései szerint hasznosítja az eszközöket. Ehhez direkt útmutatást sem a kormányzattól, sem az iskolavezetéstől nem kapnak. A lehetőségeket maguk találják meg (ebben kapnak segítséget szakmai csoportokban, akár országos fórumokon is), de semmilyen módon nincs korlátozva a használható eszközök köre – de még csak javasolt eszközök sincsenek.

Skanderborg gimnázium tanári társalgójában egy filctáblán voltak megosztva azok az alkalmazások, amiket a tanárok egymásnak ajánlottak. Az alkalmazások kategóriákba osztva szerepeltek, ezekben: keresők, rendszerezők, bemutatók, adatkezelők, szövegszerkesztők, fájlkezelők, kommunikációsok és megosztók.

A diákok is annyiféle módszerrel, applikációval és elvárással találkoznak, ahány tanár tanítja őket. A tanár által meghatározott szoftvert kell használni (ha az pénzbe kerül, az iskola megvásárolja), minden rendszerhez külön kell regisztrálni, nincs egységes tanulássegítő rendszer. Csak egy keretrendszert láttunk, a legtöbb iskolában használt Lectio.dk adminisztrációs rendszert (leginkább enapló, még inkább egy egyetemi adminisztrációs rendszer). Ezen keresztül követik az órarendjüket, értesülnek a követelményekről, jelentkeznek vizsgákra, és ez a rendszer teljes kommunikációs felületet biztosít a tanárok és diákjaik között.

A diákok használt eszközei sajátok, nincsen meghatározva semmilyen minimum konfiguráció, rendszerkövetelmény. A leggyakoribb eszközök az Apple termékek.

A tanárok is saját latopjukat hozzák és dugják be a kivetítőbe.

Informatikai tudás

A különféle alkalmazások (és általában a számítógép) használatára a tanulók szinte semmilyen felkészítést nem kapnak középiskolában. Egyrészt (valószínűleg) mindenki kap valamilyen felkészítést az általános iskolában, másrészt az új alkalmazásokat úgy kezdik el használni, hogy bedobják a tanulókat a mélyvízbe – mondván, hogy amikor majd iskolán kívül találkoznak újabb alkalmazásokkal, úgyis nekik kell azokat megismerniük. Az alkalmazásokkal való munkavégzést maximum 10-15 perces ismertetéssel segíti a tanár, a tanév elején.

Szervezett keretek között tartott informatika órával csak a Skanderborg gimnáziumban találkoztunk, ahol nem a technikai eljárások volt a téma, hanem a dokumentumok organizálása (praktikus mappaszerkezetek), a biztonsági másolatok fontossága (felhő alapú tárolásnál) és hasonló alapelvek – gyakorlati foglalkozás keretében.

Nyelvoktatás

Az angol nyelv az elsődlegesen tanított nyelv, de az alapokat és a tudás nagy részét az általános iskolából hozzák. A második idegen nyelvet három évig tanulják, különféle rendszerekben. Az egyik gimnáziumban pl. kb. két hónap alatt dánul elmondják a nyelvtani alapismereteket az összes diáknak (függetlenül attól, melyik nyelvet választják), majd ezután kezdik el ­– jellemzően tankönyv nélkül – a tanulást. (Ezt a módszer egyébként nem mindegyik dán nyelvtanár szerint jó.) Az alsóbb évfolyamokon sokszor dánul folyik az óra, a tanár pl. egy nagyon régi könyvből (amelyikből még ő tanult) másolt részeket, és azokat adta oda a diákoknak. A diákok itt is végig számítógéppel dolgoznak, és nagyon magabiztosan használják az online szótárakat (nem a Google Translate-ot), és az online nyelvtanokat, nyelvtani magyarázatokat. Az elsődleges szempont a kommunikáció, a nyelvhelyesség nem olyan fontos, mint esetleg nálunk. A beszélgetés során a diákok sokszor keresnek ki egy-egy szót, amelyet aztán egyből használnak is (nálunk ehelyett a „Hogy mondják ezt németül?” è „Így” párbeszéd zajlik le, és felírjuk a szót a táblára, a diák pedig jellemzően nem nagyon használja ott helyben). Itt a tanár akkor írja fel a szót a táblára, ha az adott kérdés szempontjából fontos. Az óra célja, hogy a célnyelvi kultúráról, történelemről, irodalomról stb. az adott nyelven beszélgessenek. A megnézendő filmek, az esetleg jogdíjas szövegek egy központi adatbázisban vannak, amelyhez a diákok saját azonosítójukkal férhetnek hozzá.

Eszközök, applikációk

A meglátogatott tanórákon az alábbi eszközöket láttuk használatban: Kahoot, 123teachme, Textivate, Geogebra, Maple, Dropbox, Gdrive, Gdocs, OneNote, Quizlet, Learnerstv.com, Evernote, Socrative, Screencast-o-matic.

Baranyai István, Chrenkó Tímea, Széles Gábor


Fotóalbum

Hozzászólás