Erasmus+ projektbeszámoló – iskolalátogatás Szlovéniában
A mentális jóllétről szóló Erasmus+ projektünk keretein belül egy egyhetes iskolalátogatást terveztünk Szlovéniában, ahol három szlovén régió egy-egy iskoláját meglátogatva arra kerestük a választ, hogy mit tesznek ezek az iskolák, hogy a diákjaik és a tanáraik jól érezzék magukat az iskolában, csökkentsék a tanulással járó stresszt, és mindez van-e bármilyen összefüggésben az ország kínálta outdoor tevékenyégek lehetőségeivel. Azzal a feltételezéssel indultunk útnak, hogy a két vidéki és egy ljubljanai iskolában egyaránt sok szabadidős tevékenységre találunk majd példát: vadvízi evezés, kerékpározás és sok túrázás szerepelt az elképzeléseink között. Az iskolalátogatáson ketten vettünk részt, mindketten évek óta patrónusként dolgozunk az iskolában, egyikünk a matematika és etika tanítása mellett kenutúrákat szervez, míg másikunk nyelvtanárként dolgozik, és lelkes kerékpáros, kerékpártúrák szervezője az iskolában.
A szlovén oktatási rendszer 9 + 4 évre osztja az alap- és a középfokú oktatást, vagyis az AKG-s évfolyamok már a szlovén általános iskolák felső három évét lefedik, a gimnazistáik pedig ugyanúgy a tizenharmadik év végén érettségiznek, mint nálunk.
Az első meglátogatott iskola Cirkovcében, a magyar határ, és Maribor közelében található. Ebben az általános iskolában (Osnovna šolaCirkovce) és óvodában kb. 300 diák és gyermek tanul és közel 30 pedagógus, illetve segítő szakember dolgozik. Az osztályok kb. harmincfősek, és minden osztálynak egy osztályfőnöke és egy osztályfőnök-helyettese van. A támogató csapat egy teljesállású „school counsellor”-ből, tanácsadó szakemberből (végzettsége szerint szociálpedagógus) valamint egy félállású szociális munkásból és egy félállású fejlesztőpedagógusból áll. Az ő munkájuk a speciális tanulási képességű, illetve tanulási segítségre szoruló diákok támogatása, egyéni órákon vagy az osztályteremben a többi diák mellett. A másik nagy terület a középiskolai továbbtanulás támogatása, a pályaválasztási tanácsadás. Emellett ha bármelyik diák elakadása van a tanulásban vagy a kamaszodással kapcsolatos kérdésekben, szintén felkeresheti a „school counsellor”-t, aki bár nem pszichológus, és nem végez terápiát, rendszeresen beszélget a diákokkal igény szerint. Nekünk is volt alkalmunk beszélgetni vele és a fejlesztőpedagógussal is, és elmondásuk szerint a legjellemzőbb problémák a figyelemzavar, a rövid koncentrálási képesség, a túlzott digitális eszközhasználat és a közösségi média. A teljesítményszorongás nem jellemző probléma, mivel a diákok többsége a környező falvakból és farmokról jár be az iskolába, és többségük a családi gazdaságban fog dolgozni az iskola befejeztével, vagyis nincsenek komoly akadémikus elvárásuk velük szemben. Mindemellett mivel az iskolának hatalmas udvara és sportpályái vannak, amikor csak tehetik, a diákok a szabad levegőn töltik a szüneteket, néha az órákat is. Az évfolyamok közötti együttműködés (pl. harmadik és hetedik, negyedik és ovi nagycsoport) a tanterv része. Sok szabadtéri foglalkozást tartanak, ezek egy része sport, más része tantárgyközi együttműködésre épül (biológia és angol, sport és biológia, stb.) A természetközeliség a mindennapok természetes része. Emellett hatalmas tornacsarnokuk és egy kis tornatermük is van, a tornateremben mászófallal. A nyolcadik osztályba jár Szlovénia korosztályos pingpongbajnoka, ez a sport nagyon népszerű az iskolában és a településen is.
A tanárok szintén felkereshetik a segítő team-et, ha beszélgetésre van szükségük, de mivel kicsi a tantestület, sok az informális kapcsolat, és egymástól is kapnak segítséget. Szervezett módon évente egyszer vesznek részt csapatépítő tevékenységen, egy közeli farmra járna lovas csapatépítésre, emellett karácsonyi buli és év végi tanári kirándulás segít a kapcsolódásban.
És a papucs. A diákoknak az iskolában, és egyébként minden szlovén általános iskolában kötelező a papucs viselése, és a tanárok is váltócipőt használnak. A mobiltelefon használata tanárok és diákok számára egyaránt tilos, és a tanárok elmondása szerint ez senkinek nem okoz problémát.
A szlovén kisiskolások az ötödik osztályban kötelező kerékpároktatáson (elméleti és gyakorlati képzés) vesznek részt, mely végeztével vizsgát kell tenniük. Sikeres vizsga esetén (nem mindenkinek sikerül elsőre, csakúgy, mint a jogosítvány)
A második iskola a ljubljanai Zavod sv. Stanislava katolikus iskolakomplexum volt. Ez az intézmény a ljubljanai egyházközség irányítása alatt áll, óvoda, általános- és középiskola, kollégium, zeneiskola és pedagógiai továbbképző intézet alkotják. Szlovénia négy katolikus gimnáziuma közül a legrégebbi és legpatinásabb, 1901-ben alapították, és diákjai országos tanulmányi, kórus- és sportversenyeken is az élen végeznek. A diákok kb. harmada kollégista, a többiek Ljubljana különböző kerületeiből járnak ki ebbe a város északi peremén található iskolába. Katolikus szellemiségű iskola, a latinon kívül a hittan is kötelező tantárgy a gimnázium négy éve alatt, és az ógörög is választható tárgy. A harminckétfős osztálylétszámhoz itt is egy osztályfőnök és egy helyettes tartozik, a gimnáziumi részlegben három pap is tanít, köztük az iskola igazgatója. A segítő csapat egy főállású pszichológusból, és két félállású kollégából, fejlesztő pedagógusból és szociális munkásból áll. Mellettük egy teljes állású karrier- illetve továbbtanulási tanácsadó szakember is dolgozik az iskolában. A diákok évfolyamonként be vannak osztva a kollégákhoz, hogy kihez fordulhatnak a problémáikkal. Az iskolapszichológussal beszélgettünk, aki arról számolt be, hogy kevés a kapacitásuk, sokkal nagyobb igény van a munkájukra, mint amire az idejükből futja, Mindezt úgy, hogy a diákok a papokkal is beszélgethetnek, informális keretek között is. A legjellemzőbb problémák a teljesítményszorongás, az elveszettség érzése, a továbbtanulással és a karrierválasztás bizonytalanságával kapcsolatos stressz. A továbbtanulási tanácsadó osztályszintű programokat is szervez, minden évfolyamon más-más tematika szerint, de minden diákkal személyes tanácsadást is folytat, az iskolában töltött négy év során évente legalább egyszer beszélget minden diákkal. Az iskolában nagy a fegyelem, motivált, céltudatos diákok járnak ide, felvételi vizsga, illetve az általános iskolából hozott pontszámok alapján lehet bekerülni.
Az iskolának hatalmas tornacsarnoka van, és az általános iskolának még egy, és a tornateremben egy akkora mászófal található, amekkorát egy fizetős sportlétesítményben is ritkán látni. Az iskolaudvar és park mellett szabadtéri kosárlabda, foci, strandröplabda pálya, atlétikapálya és egy „szabadtéri osztályterem” is található, ahol rendszeresen tartanak tanórákat, de tanári továbbképzéseket is. A heti három kötelező testnevelés órából sokat szabadtéren tartanak, és a délutáni sportfoglalkozásokat is igyekeznek kint tartani. A sok szabadtéren töltött sporttevékenység mellett nyári sport vagy outdoor táborok viszont nincsenek. Az egyik pap rendszeres túra-zarándoklatokat szervez nyaranta, de ez csak kevés, turnusonként 8-10 gyereket érint. Az ottlétünket megelőző hétvégén az általános iskolások három nap alatt lebicikliztek a tengerpartra, de hasonló programokat a gimnazistáknak nem szerveznek. A gimnazisták évente egy utazáson vesznek részt, európai nagyvárokba utaznak, évfolyamonként rögzített helyszínekkel: Párizs, Róma, Berlin és Bécs.
A sok sport és a természet közelsége mellett a közösséghez tartozás érzését emelték ki, ami segít csökkenteni a mindennapokkal járó stresszt. Az iskolának négy kórusa is van, van, ami egy adott évfolyamon szerveződik, illetve külön női-, férfi- és vegyeskórus is sikerrel működik évek óta, és elmondásuk szerint a közös éneklés és a zenével foglalkozás (hangszeren is sokan játszanak a diákok közül) szintén hatékony megküzdési stratégiának számít.
A diákok ebben az iskolában is papucsban töltik a mindennapjaikat, és a mobiltelefonokat bár nem kell leadniuk, az órákon csak a tanár kérésére vehetik elő. Az iskola digitalizációja közepes, a termekben fehér, filces táblák és kivetítők találhatók, amikre a tanárok a saját laptopjaikkal kapcsolódnak. A diákok többsége nem használ az iskolában számítógépet.
A harmadik meglátogatott iskola Vipavában, az olasz határ és a tengerpart közelében található, a Skofijska Gimnazija Vipava. Ez a legkisebb iskola a három közül, mivel ez csak gimnáziumot és kollégiumot foglal magában. Körülbelül harmincfős osztálylétszámok, és évfolyamonként két vagy három osztály jellemző, és a már korábban említett osztályfőnöki rendszer. Bár a Koper-i egyházmegye által működtetett katolikus iskola, a diákok egy része egyáltalán nem vallásos, és a benyomásaink alapján sokkal szabadabban kezelték a vallást, mint a ljubljanai gimnáziumban. Az iskola hangulata nagyon hasonlít az AKG-hoz, a diákok és a tanárok közvetlen viszonyban vannak egymással, mindenki ismer mindenkit. A diákok a környező településekről járnak be, jellemzően busszal, és kb. 100 diák kollégista, akik az ország más régióiból érkeznek, mert jó az iskola híre, biztonságos, egészséges közegnek tartják a szülők.
A legmeglepőbb számunkra az volt, hogy ebben az iskolában délután nem tartanak foglalkozásokat, mivel a diákok többsége messze lakik, az órák végeztével hazamennek. Így minden plusz, órán kívüli tevékenység a délelőtt folyamán kell, hogy megtörténjen, jellemzően az ötvenperces nagyszünetben, 10:00 és 10:50 között. Ebben az időben klubfoglalkozások, osztályok közötti foci- vagy kosárlabda bajnokságok zajlanak, és pl. az EPAS szakkör is ilyenkor szokott a vitaversenyekre, programokra készülni.
Itt is van egy állandó, teljes állású iskolapszichológus, akihez a diákok mindenféle problémával fordulhatnak, illetve az osztályfőnököket is megkereshetik. A diákok elmondása alapján annyira erős a közösség, hogy sokszor a gyerekek maguk segítenek egymásnak, ha látják, hogy valakinek nehézségei vannak, nem feltétlenül jut el a szakemberekig a probléma. Az iskola egy kisebb folyó partján, magas hegyek lábánál fekszik, valóban festői környezetben. Csend, nyugalom, tiszta levegő – és sok szabadban töltött idő jellemzi az iskolanapokat. Hatalmas sportpályák: atlétika, kosár, röpi és focipályák vannak az iskola környékén. A testnevelés tanrendben a harmadik trimeszterben bevezetnek egy választható wellness+ órát, amin nekünk is volt alkalmunk részt venni. Kevés jóga, nyújtások, lazítás, majd légzőgyakorlatok és irányított meditáció tették ki az óra teljes hosszát. A tanárnő szerint a tanév vége felé kifejezetten népszerű a diákok körében ez a foglalkozás, mert segít a vizsgákkal járó stressz kezelésében.
Outdoor tevékenységeket az ideális környezet ellenére sem igazán szerveznek a diákoknak. A tantárgyköziséget szem előtt tartva pár napos történelmi-kulturális kirándulásokat minden évben tesznek a környező falvakban, illetve vannak diákok, akik biciklivel járnak iskolába, bár az autó és a busz is népszerűbb. Viszont a diákok itt is reggel érkezéskor lecserélik az utcai cipőjüket, és egész nap papucsban vannak az iskolában.
Összességében azt tapasztaltuk, hogy az iskolai támogató rendszer nagyon hasonló a magyarországihoz. A fejlesztőpedagógus-iskolapszichológus-szociális munkás feladatkörök hazánkban is megtalálhatók az oktatásban, az osztályfőnöki rendszer pedig a közoktatásban hazánkban is fellelhető módon működik. Bár órarendileg kevesebb testnevelés órájuk van a szlovén diákoknak, azt tapasztaltuk, hogy változatosan, és az idő nagy részében a szabad levegőn, zöld környezetben töltik az órákat.
A hazai gyakorlattól jelentős eltéréseket a következő területen láttunk:
- az óvoda és az általános iskola közötti átmenetre tudatosan készítik a gyerekeket, az, hogy egy épületben van a két intézmény, az alsós gyerekek közösen tanulnak, játszanak néha az ovisokkal, sokat segít az intézményváltás megkönnyítésében
- a pályaorientációra, a középiskolai továbbtanulás, de különösen az egyetemválasztás terén szintén nagy hangsúlyt fektetnek, az egyik intézményben főállású szakember foglalkozott a továbbtanulási tanácsadással
- a zöld környezet, a tágas külső és belső terek, a hatalmas tornacsarnokok ugyan „csak” fizikai adottságok, mégis a tanulásszervezésben, a természetközeliséggel nagyban hozzájárulnak a diákok és a tanárok jóllétéhez
- és persze a papucs : )
Zábráczki Anett, Nógrádi Zoltán
