Hat hét egy salamancai gimnáziumban
Az Erasmus+ program keretében hat hetet töltöttem Spanyolországban, Salamancában, ahol a Lucía de Medrano nevű középiskolában tanultam. A saját partnerdiákom, egy fiatal lány családjánál laktam Villamayorban, egy bájos kis faluban a város mellett. A család melegszívűen fogadott, és hamar beilleszkedtem a mindennapi életükbe, együtt étkeztünk, vásároltunk, sokat beszélgettünk spanyolul, így rengeteget fejlődtem nyelvi- és kulturális szempontból is.
Az iskolaélményem sok szempontból eltért attól, amit itthon, az AKG-ban megszoktam. Az iskola vezetője felettébb barátságos és segítőkész volt. Noha az AKG szabadelvű, nyitott és támogató környezetet biztosít, addig a Lucía de Medrano sokkal formálisabb és szigorúbb volt. Például teljes mértékben tilos volt a telefonhasználat, legyen szó a tanítási órákról, vagy az épületen belüli használatról. A tanárok túlnyomó többsége kimondottan figyelt arra, hogy mi, magyarok is jól érezzük magunkat és értsük a tananyagot. Az órák főként frontális tanításra épültek. Hiányzott a kreativitásra és önállóságra ösztönző légkör, ami nálunk természetes. Ennek ellenére rengeteget tanultam és fejlődtem a spanyol nyelvet illetően. Az iskolán kívül is lehetőséget kaptunk a tanulásra, hiszen egy spanyol tanfolyamra jártunk az egyik salamancai egyetem épületébe. Ez a tanfolyam adta meg az igazi löketet. Egy rövid szintfelmérőt követően különböző csoportokba osztottak, tudásunknak megfelelően. Rendszeresen kaptunk beszédcentrikus feladatokat, vagy éppen a spanyol nyelvtani szabályokat céloztuk meg.
Ugyanakkor a spanyol hétköznapok nyugodt ritmusa, az esti séták, a közös vacsorák, és az emberek közvetlensége nagyon megfogott. Ez a pár hét nemcsak tanulás, hanem formáló élmény is volt számomra, amit sosem fogok elfelejteni.
Bóka Liliána, 11ny/K
