Finnország, Sodankylän
2025 május 26-30 között voltunk a Sodankylän kisvárosban Finnországban, az Erasmus+ job shadowing programján keresztül. Itt a helyi általános és középiskola óráin és programjain vettük részt. Azt terveztük megfigyelni, hogyan alkalmazzák a digitális oktatás lehetőségeit, a természet közelségéből adódó outdoor tevékenységek kihasználását, illetve mit tesznek a diákok mentális jóllétének a karbantartásáért.
Ez az utolsó hét volt a tanításból, a vizsga előtti hét a gimnáziumban, így ez egy nagyon speciális hét volt, abból a szempontból, hogy a középiskolások egyénileg készültek a vizsgáikra, ha kérdésük volt a tanár segített nekik. Nagyon nyugodt és békés volt a hangulat, kérdeztük, hogy nem izgulnak-e, hogy megbuknak, de mind a tanárok, mind a diákok azt válaszolták, hogy nem, legfeljebb a következőn átmennek. Kérdeztünk a ChatGpt használatáról is, kissé értetlenkedtek, hogy de ha használja, akkor is tanul valamit például, hogy hogyan érdemes. Tankönyvekből tanultak, de van digitalizált változat is, és a teszteket digitálisan írják, de a tanárok átnézik és ha kell javítják a pontozást.
Az általános iskola egy modern 3 éves épület, sok speciális tanteremmel, mint tankonyha vagy a textil terem, vagy a technika terem. Kiscsoportok vannak, nagyon sok pedagógia asszisztenssel, gyógypedagógussal kiegészítve. Részt vettünk a sportnapon is, ahol láttuk, hogy a mozgáskorlátozott tanulókat is kiviszik, sőt a sorjátékokba támogatással be is állították őket, aminek nagyon örültek a gyerekek. Aznap volt az UNICEF séta, amire minket is meghívtak.
Mind a két tanáriban nyugalom volt, kis beszélgetések, kávézások. Kiderült, hogy a szakszervezet fizeti a kávét és a süteményt is. A szakszervezet keddi ünnepi vacsorájára is meghívtak minket, ahol felköszöntötték az 50 és 60 éves tagokat. Látszott, hogy ez fontos számukra és ez egy nagyszerű hagyomány, megbecsülik a kollégákat.
A csütörtöki nap iskolaszüneti nap volt, de az igazgatónővel és a férjével kirándultunk egy nemzeti parkban, ahol mesélte, hogy önkéntesek újítják fel például a gyalogösvény deszkapallóit és hogy minden évben mennek az osztályok fákat ültetni. Sok órát kint tartanak a szabadban. A gyerekek biciklivel közlekednek, nem hozzák őket a szüleik autóval.
Pénteken a korai iskola elhagyóknak szervezett programon vettünk részt, ahol a helyi kis skanzen új kiállítását rendezték be, illetve egy másik helyen a foglalkozásokat mutatták be. Itt is kedvességet és türelmet tapasztaltunk a foglalkozás vezetők részéről. Utána a szombati ballagás főpróbáján is ezt a lett a tapasztalatuk.
Összességében azt láttuk, hogy mindenben meglátják a jót, nem akarnak semmit se túl bonyolítani, hanem a legegyszerűbb és legtermészetesebb utakat keresik mindenben és minden apró sikernek nagy tudnak örülni.
Pásztor Judit, Nádori Gergely
