« Nemzetközi kapcsolatok

Beszámoló a Kárpátaljai utazásról – 2018. augusztus 27-31.

A 12/5. évfolyam az utolsó elutazós témahét programjául egy kárpátaljai szolidaritási témát választott. Előzetesen összegyűjtöttük, hogy melyik család mivel tudja támogatni a kezdeményezést, illetve az AKG is összeállított egy nagy értékű informatikai csomagot, amivel a kárpátaljai partnerintézményeket támogatni tudjuk. A felajánlások összértéke majdnem elérte a 800.000 Ft-ot. A program megvalósításában a Határtalanul! pályázat segítségét kértük. Az utazás idején sajnos még nem tudtuk, hogy nyertünk-e a pályázaton, hiszen arról értesítést csak decemberben kaptunk. Ennek ellenére a vállalt adományokat összegyűjtöttük, és a buszt felpakolva indultunk útnak.

A határon nagyon sokat kellett várnunk, erre nagyjából fel voltunk készülve, ám a kárpátaljai utak minősége mindenkit meglepett. A busz helyenként csak araszolva tudott közlekedni, mert gyakorlatilag nem volt út. A szállásunk a Karácsfalvi Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumban volt, ahol sajnos diákokkal nem találkoztunk. A kollégiumban nagy rend és tisztaság várt minket, az ellátás pedig öt évünk alatt a legjobb volt. Mind a különleges étkezési igényű, mind a hagyományosan étkezők remek fogásokat kaptak, ráadásul minden napra nagy mennyiségű gyümölccsel is elláttak minket. A kollégium, az iskola és az udvar is jól felszerelt, karbantartott, igényes, ahol hatalmas közösségi és sportolásra alkalmas terek vannak. Meglepett minket, hogy egyetlen ajtó sem volt bezárva.

A következő napok elsősorban buszozással teltek, ugyanis a térképen nagyon kicsinek tűnő távolságok is nagyon sok időbe teltek a már említett minősíthetetlen utak miatt. Felmásztunk Huszt várához, megnéztük a Szinevéri tavat, voltunk Vereckén, megismertük a Kárpátok bunkerrendszerének egy részét, láttuk Munkács és Ungvár várait, elmentünk a Szolyvai emlékparkba is. A program rendkívül tartalmas volt, minden helyszínen valamelyik diák mondta el a tudnivalókat, hiszen mindenki előre felkészült valamelyik látnivalóból. Amire esetleg nem jutott időnk, azt a hazaérkezés utáni értékelésen hallgattuk meg.

A program végén Beregszászon a Bethlen Gimnázium diákjaival játszottunk, vetélkedtünk és fociztunk, miután átadtuk az adományként hozott eszközöket.

Jó volt látni, hogy az általunk összegyűjtött eszközök, sportszerek stb. milyen jó helyre kerültek, hiszen mind a két intézményben láthatólag nagy hasznát veszik majd. Örülünk, hogy a felvidéki utazásunk után ide is eljutottunk, nagyon sok szép emlékkel gazdagodtunk.

12/5. évfolyam – Tipsz-Miksz