47. szám 2005. december

Ossian-koncert

Erre az estére mindig emlékezni fogok.

Az egész úgy kezdődött, hogy körülbelül 3-4 hónapja egyik barátom kezembe nyomott egy Ossian cd-t, amin 175 szám volt. Kicsit meglepődtem, de ő egyre csak azt hajtogatta, hogy ez a zene isteni, meg hogy muszáj meghallgatnom. Megnyugtattam, hogy oké-oké, persze. Hazamentem és rögtön beraktam. Hát, először kicsit furcsán néztem a zene irányába (mármint a cd-lejátszóra), aztán meghallottam a szövegét. Annyira jó, hogy az hihetetlen. Komolyan mondom, az elején azt hittem, hogy tök unalmas lesz, mert teljesen átlagosan kezdődött. Hát, ebben kellemesen csalódtam. Most, hogy már egyre több ideje hallgatom, rájöttem, hogy mindegyik számuk nagyon jó, és különbözik a másiktól.

Na, szóval a koncert: november 5-én negyed 5-re értem haza, és körülbelül 20-szor hívtak, kaptam pár sms-t. (Néztem nagyokat, hogy mi ez a nagy forgalom?!) Elolvastam. Fél 4-kor találkozunk a HÉV-nél – ez állt benne. Na, egyből háromnegyed órás késésben voltam. (Tudtam, hogy este elvileg a PeCsába megyek, de véletlen otthon hagytam a mobilomat.) Felhívtam egyik barátnőmet, ő azt mondta, hajlandó velem eljönni a koncertre. Megbeszéltük, hogy 5-kor találkozunk. Egész „jól” kezdődött az egész, mivel 20 percet késett, már majd szétfagytam (de megérte). Mikor a villamosra felszálltunk, egyből Ossian-pulcsis emberkékkel találtuk magunkat szembe, na mondtam, még szerencse, mivel nem tudtuk, hol kell pontosan leszállni. Őket követtük végig. A barátnőm végig azt kérdezgette, hogy biztos, hogy akarunk mi ide menni? Ööö, nem fordulunk viszsza? (Róla tudni kell, hogy az efféle zenét abszolút nem szereti, azt sem tudta, hova megyünk.) Egy egyszerű „nem” válasszal lerendeztem a dolgot. Na, a lényeg, odaértünk, már KINT iszonyatosan sokan voltak. Amikor végre bejutottunk, még több ember. Két vendégegyüttes volt az Ossian előtt, a Black Fever (nekem nagyon nem jött be) és a Tűzmadár (ez viszont irtó jó volt, itt már majdnem az egész csarnok tele volt). Magáról a koncertről csak annyit, hogy ez volt új lemezük, a Szabadság fantomja bemutatója. Ez volt életem legjobb koncertje eddig, és még annyit, hogy semmit nem láttam az egészbőlJ. Végezetül: érdemes megvenni a cd-t. És menjetek fel a www.ossian.hu-ra. Az igazat megvallva, a koncert előtt nem igazán tetszett a zene, de most már… (Ja, és végül a barátnőm is teljesen odavolt érte, ami fényes bizonyítéka annak, hogy mennyire jó.)

Sipos Cintia

fotó: ossian.hu