28. szám 2000. december
Gyerekszáj
| Ismét egy új tanév. Már-már tradíció, hogy ilyenkor Friderikusz Sándor valami újjal rukkoljon elő. Az újság hasábjain már méltattuk más produkcióját. Akkor igen éles kritikát kapott. A helyzet sajnos azóta sem javult, sőt… |  |
| Friderikusz Sándor roppant ellentmondásos személyiség. Egyrészt próbál szabadulni abból a skatulyából, amelybe a Friderikusz Show és más műsorok révén került. Ezért egy valamivel komolyabb műsorát, Az én mozimat folytatja, másrészt visszatér ahhoz a műfajhoz, aminek alapján sokan tévesen bohócnak titulálták. Ez a meghatározás azért nem helytálló, mert a bohóc mesterség a komolyabb és igényesebb szórakoztatást szolgálja, Friderikusz azonban általában komolytalanságáról tesz tanúbizonyságot, és ez mostani műsorában sincs másképp. Számomra már az alapötlet is bizarrnak tűnik. Véleményem szerint igencsak kockázatos dolog arra felépíteni egy műsort, hogy meghívnak három gyerek et, megadnak nekik egy témát, és ők arról tíz percig aranyos, vicces dolgokat mondanak. Ez a kockázat pedig csak fokozódik, ha minden alkalommal olyan témákról beszélgetnek, amelyekről azoknak a gyerekeknek a leghalványabb fogalmuk sincs. Persze a modern t elevíziózás korában már aligha beszélhetünk kockázatról. Nyilvánvaló, hogy a műsor bevezetését rengeteg előzetes felmérés előzte meg. Ráadásul az ötlet sem a TV2 munkatársainak fejéből pattant ki, hanem egy létező licencet vásároltak meg. Ezt a nézettségkö zpontú politikát azonban sajnos leginkább a színvonalas szórakoztatás sínyli meg. De hát a lényeg az, hogy a néző jól szórakozzon. Lelki szemeim előtt látom, ahogy a tévé előtt ülő emberek egy része hogy csapja össze a tenyerét és mondja gyönyörűségtől elhaló hangon: " Milyen aranyos". Persze lehet, hogy ilyenkor egyszerűen az egyik kisfiú fejti ki azon nézetét, hogy jobb a barátság, mint a szerelem, mert ha lenne szerelme, az biztos inkább babázni akarna, vagy pedig egy másik gyerek mondja a következőket a torkára mutatva: "Most ideraktam egy kicsit a nyálacskámat". Néhányan ezeknél a jeleneteknél elolvadnak a csodálattól, míg mások inkább körberöhögik a televízió-készüléket. Én talán az utóbbi csoporthoz tartozom. Jó, tudom, mindenki volt gyerek, és ennél t alán nagyobb sületlenségeket is mondott… de legalább nem főműsoridőben! És ami talán a legborzasztóbb az egészben, az Friderikusz Sándor hozzáállása. Persze tisztában vagyok azzal, hogy a szórakoztató műfajban nem tud a TV2 mást felmutatni, aki nála ismert ebb lenne (Lagzi Lajcsi kivételével, aki azonban még groteszkebbül hatna műsorvezetőként), azonban Friderikusz néha kissé túllő a célon. Tényleg rettenetes, ahogy azzal a "cukrosbácsis" mosollyal az arcán, mint a gyerekek " pajtása" biztatja, dicséri őket, miután megtették a maguk " színvonalas" megjegyzését. Miközben látszik rajta, hogy magában ő is jót mulat ostobaságaikon. Véleményem szerint arról van itt szó, hogy a TV2 akár a gyerekek széles körben történő lejáratása útján is meg akarja szerezni a maga profitját. Persze nyugodtan rá lehet fogni mindent a televíziózás farkastörvényeire, azonban szerintem érdemes inkább elgondolkodni egy kicsit. | 
|
