Szubjektív

Tartalom

16. szám 1998. április 1.


A mai élsport nem sport.

Az alábbiakban olvashattok... ...egy edzőről, akit a saját játékosai győztek le, ...egy játékosról, akinek karrierjét és lábát egy mozdulattal törték félbe, ...egy gyógyszerről, ami nélkül ma már nem lehet eredményt elérni.


Kispad vagy vérpad?

Be kell vallanom valamit, mert anélkül nem tudom megírni ezt a cikket. Amióta csak az eszemet tudom, MTK drukker vagyok. Nem az a fanatikus, őrült fajta, de MTK drukker. Meccsekre járok, örülök a gólnak, szidom a bírót, biztatom a Bélát. Otthon kék színű fogkefém van, kerülöm a világban a lilát, a zöldet. Szorítok a csapatnak jóban, rosszban.

MTKMostanában jóban, régebben rosszban. Történt ugyanis, hogy a csapat nagyon meggyengült. Meghalt Zsiborás, a kapus. Elmentek a játékosok Belgiumba, más klubokba. Az MTK kiesett az NB1-ből. Ekkor lett az edzőjük Bicskei Bertalan. Az egyik legjobb szakember Magyarországon; amíg a Győrnek segített, az biztosan vezette a tabellát. Most szövetségi kapitány, máris győzelemmel mutatkozott be az osztrákok ellen. Nagyon jó edző. Szóval átvette az MTK-t az NB2-ben és újra csapatot csinált belőle. Zsivóczki gólkirály lett, a kék-fehérek pedig akkora előnnyel jutottak fel a magyar első osztályba, hogy az utolsó öt-hat fordulót már le se kellett volna játszani. Így az MTK újra az NB1-be került, nagy reményekkel, irreális vágyakkal. A csapat nem is rajtolt roszszul, néhány forduló után az ötödik helyen állt a tabellán. Mindenki meg volt elégedve. Bicskei Bertalant azonban kirúgták... A Hungária körúton ugyanis tényleg a pénz beszél. Várszegi Gábor, a tulajdonos kitűnő üzletember. Olyan cégei vannak, mint például a Fotex. A klub kétségtelenül óriási köszönettel tartozhat neki: milliókat, százmilliókat költött játékosokra. Ha ő nem lenne, MTK sem lenne. Várszegi persze szeretné, hogy cégeinek neveit nemzetközileg megismerjék, ezért mindent megtesz annak érdekében, hogy az MTK nemzetközi porondra is kijusson. Ha nem megy a dolog, valamit változtatni kell... Éppen ezért a Hungária körúton általában az edzők kapnak piros lapot. Könnyebb egy embert kidobni, mint tizenegyet. Bicskei Bertalan talált más kispadot, az MTK edzője pedig nemsokára Garami József lett. A csapatban ekkorra már hét-nyolc válogatott játékos játszott. Lőrincz, Halmai visszatért külföldről. Garami József kitűnő csapatot csinált, nagyon jó taktikát választott. Nem csoda: az MTK a múlt idényben kupát és bajnokságot is tudott nyerni. A Bajnokok Ligájában és az UEFA-ban is elismerésre méltóan szerepelt. Garami József nevét éltették a szurkolók. Aztán jött az idei bajnokság. Eleinte még voltak sikerek, de hamar kiderült, hogy nem igazán megy a csapatnak. Az MTK játékosai gyakran megelégedtek egy-egy döntetlennel. Bár az MTK mindvégig versenyben volt a bajnoki címért, mégis saját magához képest gyengén szerepelt. Csupán ötödik volt a tabellán. Garami Józsefet kirúgták... Garami József nemcsak kitűnő edző volt, de végtelenül rendes ember. A Győr elleni meccsre készült a csapattal, amikor jött az üzenet: már nem ő ül a kék-fehérek kispadján. Óriási eredményeket ért el az MTK-val másfél év munkával, most pillanatok alatt kellett elbúcsúznia. A szurkolók, akik nem csak a csapatnak, de az edzőnek is szorítottak, szinte halálhírként fogadták a bejelentést. Garami József a sajtónak - szokása szerint - igen visszafogottan nyilatkozott. "Ez van." - mondta egykedvűen, majd hozzátette: " Biztos lesznek olyanok, akik örülni fognak ennek a hírnek." Bár a televízióban nem hangzott el semmi ilyesmi, az újságok sem írnak róla, mégis majdnem mindenhol azt találgatják, hogy az ügy hátterében volt valami más is. Gondolkozzunk csak el! Az MTK a Rosenborg-tól Norvégiában 3:1 arányban kapott ki. Nem sokkal később ugyanez a Rosenborg szintén hazai pályán 2:0-ra verte a Real Madridot (Azt a Real Madridot, amelyik most bejutott a BEK-ben a legjobb négy közé!) Hogyan lehetséges, hogy az MTK, aki jobb eredményre volt képes a Rosenborg ellen, mint a Real, nem tud egy árva gólt sem rúgni a Tiszakécskének? Hogy kaphatnak ki a kék-fehérek otthon a Zalaegerszegtől, ha ugyanott megverték a Croatia Zagrebet? Mi a magyarázata annak, hogy a csatársor négy meccs alatt öszszesen egy gólt volt képes rúgni? Hogy lehet, hogy Illés Béla kilenc gólt lőtt eddig, viszont most már hat mérkőzés óta egyet sem? Nos, a válasz nagyon egyserű. Garami Józsefet a saját játékosai győzték le. Ugyanazt csinálták vele, amit Varga Zolival a Fradiban vagy Nagy Lászlóval Újpesten. Támadhatott valamilyen nézeteltérés a játékosok és az edző között. Talán Garami éppen azt szerette volna, hogy egy kicsivel többet dolgozzanak. Talán próbált európai színvonalú csapatot csinálni. A magyar játékos azonban előre megkapja a pénzt, nem érdeke, hogy utána komoly teljesítményt érjen el. Inkább az egyszerűbb utat választja: szándékosan gyengébben játszik, tüntet az edző ellen. Azt beszéli mindenki, Garami Józsefet a játékosok direkt lejáratták a pályán.

Elszomorított a hír. Én MTK-s vagyok, és az is leszek örökre. Nem tudok nem drukkolni a csapatnak, nem tudok nem örülni a gólnak. Még mindig a kék fogkefémet használom, meccsekre járok, szidom a bírót, biztatom a Bélát. Igaz, már nem annyira.

-münz-


Ha törik, ha szakad

Gyenge lapjárás Újpesten

Az UTE-Diósgyőr meccs futballmérkőzésnek indult. Aztán történt valami más is. Valami, ami nem igazán nevezhető futballnak. Véber Györgyöt az Újpest egyik legtehetségesebb játékosának tartották. Irányító középpályás volt, mindig fontos szereplő a győzelmekben. Ekkor azonban egy hirtelen becsúszó láb kegyetlenül elkaszálta. Véber Györgyöt a pályáról a műtőasztalra vitték. Készült röntgenfelvétel, mutatta a TV. Mindkét lábszárcsontja eltört, az elcsúszott csontok öt-tíz centiméteres szélességben felszakították a bőrt. A pályán folytatódott a meccs. Egészen pontosan kitört a balhé. A bíró, Juhos Attila, csupán sárga lappal figyelmeztette a szabálytalankodó játékost. Ez nem tetszett a közönségnek... Az edzők majdnem egymásnak estek, a vendégek mesterének nagyon csúnyán megdobták a fejét egy kővel. Este, a sajtótájékoztatóra érkezett a hír: Véber már a második műtétére készülődik. Az orvosok szerint nem biztos, hogy valaha újra pályára léphet. A diósgyőri edző a vétkes játékos nevében is bocsánatot kért, majd ingerülten mondta a kamerába: "Azt viszont nem engedhetem meg magamnak, hogy a másik kispadról az édesanyámat minősítsék." Azóta a balhé csak még nagyobb balhé lett. Lehetséges, hogy az ügy a bíróság elé kerül. Ha így lenne, a Diósgyőrnek vigyáznia kell majd az ottani bíróval. Már van egy sárga lapja.

-mm-


Doppingoljak?

Dopping"Az ajzószert használó versenyző a sportbecsület és a társadalomban való megbecsülés síkján ugyanolyan, mint a Bibliából ismert tékozló fiú. Dicsősége rövid ideig tart, kiválósága csak illúzió. "Négy év telt el azóta, hogy aktívan sportolni kezdtem: először még amatőrként, majd profiként, mostanság junior válogatott kerettagként. Ám a világversenyekre már nem tudok olyan egyértelmű jóérzéssel gondolni, mint annakidején. Sokat olvasok az élsportról, és sajnos minél jobban beletúrok a dologba, annál többször találkozok magam is a dopping problémával. Mit is jelent doppingolni? A doppingszereket alapvetően három nagy csoportba lehet besorolni. Az elsőbe azok tartoznak, amelyek a szervezet természetes fiziológiai fékeit semlegesítik, tehát ezek hatásaként a szervezet mértéktelenül felhasználja a tartalék energiáit. Ezek a doppingszerek a legveszélyesebbek. A másik csoportba azok tartoznak, amelyek nemi hormonokat tartalmaznak, és az izomzatot erősítik. Ugyanehhez tartoznak azok, amelyek az emberi testben keletkező anyagok létrejöttét gyorsítják fel. Ilyen például az, amelyik vörösvértestecske-szaporító hatással bír, így a vér jobb oxigénfelvevő képességét idézi elő. A harmadik típus nyugtató hatású, az úgynevezett bétablokádok, mérsékelik a pulzusszámot. Doppingszereket már 1870-ben is használtak, azóta pedig sok ezer szert fejlesztettek ki. Az egyik leghíresebb doppingbotrány Ben Johnson nevéhez fűződik. "Nyolc futó a rajtkőnél guggol. Szellő se rebben, a hangulat pattanásig feszül. Hirtelen eldördül a startlövés. A versenyzők szinte vízszintes helyzetben futják az első métereket. A sprint hihetetlen iramban kezdődik meg. Lassan felegyenesednek. Egyikük már húsz méter után előretör a mezőnyből, a táv felénél pedig egy méterre növeli előnyét. Carl Lewis döbbenten pillant jobbra, de addigra Ben Johnson már át is szakította a célszalagot, s ujját a magasba tartva ünnepel, jelezvén: ő az első. Lewis másfél méterrel mögötte ér be - ez gyanakvásra késztet. A következő pillanatban az eredményjelző táblán megjelenik a fantasztikus idő: 9,79 másodperc." Az átlagsebesség eszerint 36,77 km/óra. Három nappal később derült fény az igazságra: Ben Johnson doppingolt. A laboratóriumi vizsgálatok egyértelműen bizonyították: a szer egy ősrégi anabolitikum volt. Nagyon furcsa, hiszen már voltak jóval fejlettebbek is. Az olimpiai botrányhős a történtek után pánikszerűen tért vissza Kanadába. Őt, aki nem is olyan rég még a nemzet büszkesége volt, most elítélte a közvélemény. Nem azért, mert doppingolt, hanem azért, mert rajtakapták. Az élsportolók mögött manapság hatalmas orvosi apparátus ál. Jórészt ennek köszönheti a világ az új és új rekordok születését, a határt nem lehet megszabni. Nincs megdönthetetlen, a sprintszámokban az abszolút rekord a 0,00 másodperc lesz. Azonban a csúcsok nem mindig csak a sportolók és az őket segítők harmóniájából származnak - és azt gondolom, hogy ez még igen enyhe megállapítás. Az ilyen "segítő" brigádok jórészt üzleti és politikai indíttatásból kifolyólag meg-megtuningolják a versenyzőket a jobb eredmény érdekében. A cél, hogy olyan ajzószereket fejlesszenek ki, amiket nem tud kiszűrni a doppingellenőrző bizottság. Ez nem túl nehéz feladat, hiszen az ellenőrök csak olyanokat tudnak kimutatni, amilyeneket már ismernek, az új anyagok kimutatásához ugyanis először három dolgot kell tenniük. El kell dönteni, hogy milyen irányban érdemes elindulni, ki kell fejleszteni a kimutatásra szánt módszert és elvégezni a vizsgálatot. A siker viszont még ekkor sem mindig teljes, nem egy példa volt már arra, hogy a kimutatott szert gyógyszernek vallotta a sportoló, amit előző betegségének kezelésére kapott, és még bizonyítania is sikerült. Nem jelent semmit, ha egy sportember éppen nem bukik meg a vizsgálaton. A fejlesztők mindig is lépéselőnyben lesznek a kontrollal szemben. Léteznek továbbá speciális műtéti beavatkozások, amiken például egy végzetes sérülést szenvedett sportolóból izomszövet-beépítéssel egy hét múlva akár bajnok is lehet. Felmerül a kérdés, ezek szerint mesterséges izmok beépítését is el lehet végezni? Igen, és ezzel a doppingolás vétkét is kikerülték. Nincs szer, nincs mit kimutatni. A legszörnyűbb viszont az, hogy ezt a beavatkozást már több olimpikonon is elvégezték. Mindebből láthatjuk, az Olimpia manapság már nem minősítési alap. Valaha a nemzetek közötti békés vetélkedés eszköze volt. Mivé vált manapság? ... reklámhordozóvá és üzletté. A doppingszerek társadalmi méretű elterjedésével még ma sem merünk szembenézni (kábítószerek). Hiába is tagadják, sokan izgatószerekkel élnek a tanulók (!!!), üzletemberek és politikusok közül is. A sport világa mintegy tükröt tart elénk: jó lenne, ha önkritikusan belenéznénk, és akkor nemcsak a doppingoló sportolókat, hanem saját magunkat is elítélnénk, és változtathatnánk életmódunkon. A cola, a kávé, az energiaitalok...

Monori Gábor