Szubjektív

Tartalom

16. szám 1998. április 1.


Game Over

(Játsz/ma)

GameA film magyarra ferdített címe annyira pocsékra sikeredett, hogy nem is vagyok hajlandó leírni. Angolul az volt, hogy "The Game", szerintem nyugodtan fordíthatták volna "Játszmának". Ehelyett valamelyik infantilis szóviccgyártó, akit már három reklámszöveg-író ügynökségtől rúgtak ki, beletetetett egy perjelet a szóba. Azt sem igazán értem, hogy miért pont perjelet. A film címe ezáltal egyszerre olvasható annak, hogy "játszma", és annak, hogy "játssz ma", csak éppen nyelvtanilag hibásan - de ezek szerint ez nem számít a remek szóvicc mellett.

A film elején egy unalmas pacákkal ismerkedhetünk meg (Michael Douglas), akinek unalmas életébe csak az visz néha színt, amikor viszszaemlékszik apjára, aki egy szép nyári délutánon levetette magát kétszintes házuk tetejéről. Egyébként milliomos a pacák, a felesége elhagyta, úgyhogy igazán élhetne vidámabban is. 48. születésnapján tűnik fel öcscse (Sean Penn), aki rábeszéli, hogy jelentkezzen egy Consumer Recreation Services (CRS) nevű szórakoztató-szolgáltató társaságnál, amelynek egyébként az öcs is élete megváltását köszönheti (úgy néz ki, leállt a drogokkal). Az unatkozó milliomos el is megy a társasághoz, végigcsinálja a jelentkezéshez szükséges fizikai és pszichológiai teszteket, majd megy vissza dolgozni. Ezután kezdődik a játék, amelyből már nem lehet kiszállni, hiszen akkor fél óra után már vége is lenne a filmnek. Először egy bábu kerül a főhős háza elé, ami pontosan úgy néz ki, mint az apja a zuhanás után. Aztán a TV Híradó válik interaktívvá, elmondja, hogy mit kell tennie. A többi trükköt és csapdát már nem is mesélem el, van benne bőven része a szerencsétlen játékosnak.

GameHa az ember már látott egypár thrillert, nagy meglepetés nem szokta érni az ilyen típusú filmek nézése közben. A csavarok és fordulatok többsége általában kitalálható. A film forgatókönyve (Michael Ferris, John Brancato) azonban annyira jól lett megkomponálva, hogy azt is bőven érheti meglepetés, aki minden eshetőségre számít. A filmet az utolsó pillanatig végig lehet izgulni, az ember akarva-akaratlanul mindent elhisz, amit a CRS el akar hitetni az áldozattal és velünk. A cég mindenütt jelen van, a figyelmesen szemlélődő néző észreveheti, hogy arra a furgonra is Cable Repair Service (CRS) van írva, amelyik az előtt a ház előtt áll, amit a következő percben ripityára fognak lőni. A részletek hatalmas jelentőséggel bírnak: egy tekerő-kar, amit a főhős a zsebébe dug, később az életét menti meg, egy árcédula, melyet a CRS a megfelelő helyre tett, segít abban, hogy beleeshessen a következő csapdába. Úgy tűnik, minden és mindenki a főhős ellen van, és akárcsak ő, mi sem lehetünk biztosak abban, hogy melyik szereplő része a játéknak és melyik nem. A Játék persze komolyra fordul, a főhős már vagyonát és életét is kockáztatja, és most már az is felmerül kérdésként a játékosban (és komolyan mondom, hogy a nézőben is), hogy a CRS célja a szórakoztatás, a nevelés, vagy pedig csupán annyi, hogy a meggyötört játékostól az utolsó centjét is elvegye. A választ most nem illik elmondanom.

És ha a moziból kijőve nem tudjuk, hogy a járdán szembejövő férfi miért mosolygott ránk olyan furcsán és sejtelmesen, hogy a villamoson miért bökött meg az a kosaras asszonyság (persze rögtön a zsebünkhöz kaptunk utána, hátha benne lesz egy újabb kulcs), akkor ezeket biztos jelnek tekinthetjük és jelentkezhetünk saját játékunkra a CRS-nél az interneten keresztül: www.the-game.com. És ez komoly!

- baranyai -